A legritkább esetben fordul elő, hogy olvasás után vágynék a regényből készült film megtekintésére. A sok éves tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy ritkán látni olyan mozit, amely vetekedik az eredeti művel.
A legritkább esetben fordul elő, hogy olvasás után vágynék a regényből készült film megtekintésére. A sok éves tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy ritkán látni olyan mozit, amely vetekedik az eredeti művel, – ez legalábbis keveseknek sikerült. Hátha a regényből már több filmadaptáció is készült, és köztük olyan is akadt, amelyik tetszett. Úgyhogy kétségek között ültem be a moziba, hogy megnézzem az Anna Karenina legutolsó filmes változatát.
Mondhatom, filmben még így nem csalódtam ? ezúttal kellemesen. Észre sem vettem a két órát, annyira pörgött, élt a filmvászon. Az ismert történetet izgalmas új felfogásban láttam: a zene, a mozgás, a gyönyörű kosztümök (lásd videómelléklet) és a csodás színészi játék még annak is élményt jelenthet, aki a modernebb, akciódúsabb filmekhez szokott.
Meglepő volt számomra az is, hogy a regény (számomra) negatív szereplői – a konok Karenin, és a csélcsap Vronszkij – egyáltalán nem keltettek rossz benyomást. Az egész film úgy vezetett végig a szövevényes, ugyanakkor pofonegyszerű történeten, hogy egy percnyi üresjárat sem volt benne. A vászon izzott a vágytól és a házasságtörő asszony lelkiismeret-furdalásától, köszönhető ez Keira Knightley szenzációs alakításának. A neve nekem ezidáig nem mondott semmit, pedig láttam már pl. az Igazából szerelem című filmben, játszott a Karib-tenger kalózaiban, a Büszkeség és balítéletben. Innentől viszont nagyon is jegyzem a kitűnő színésznőt.
Gyönyörű, látványos film lett az Anna Kareninából, érdemes beülni érte a moziba.
