Már a neve is különleges. Úgy hívják, hogy Eperke. Pici kora óta ismerem, tudom, milyen szoros kapcsolatban él az Édesanyjával és a Nagyszüleivel. Kedves és mosolygós, okos és ügyes, ráadásul érdekes sportot is űz: kick-boxol. Idén Szabó Eperke érdemelte ki a Vilcsek Gyula Díjat, s mi örömmel kérdeztük ezt a szerény, ifjú hölgyet.
Gratulálunk Eperke! Tudtad-e, hogy te nyerted meg a díjat?
Még csak nem is sejtettem. Nekem nagy meglepetés volt, csak a kick-boxnál jöttem rá, hogy rólam szól az indoklás.
Ilyenkor a díjat átvevők megköszönik azoknak, akik idáig kísérték az útját, gondolom, te sem teszel másként.
Igen, és elsősorban a családomnak jár köszönet: az édesanyámnak, nevelő apukámnak és a nagyszüleimnek. Ők segítettek, hoztak-vittek, versenyekre hordtak, drukkoltak nekem. Nagyon biztonságos család áll mögöttem, azért is tudtam így teljesíteni. Az iskolában nagyon szeretem Rudolf Kriszta nénit, és Rusvay Balázs bácsit, sokat köszönhetek nekik is.
Az indoklásban olvasom, hogy a természettudományos versenyen elért eredményeid is közrejátszottak a díj elnyerésében. Ezek szerint ez az érdeklődési köröd?
Nagyon kedvelem a matematikát és a fizikát is. Mégis a történelem a kedvencem, meg a nyelvek. Most az angol, de később spanyolt is szeretnék tanulni. Hatodikos korom óta tanulom intenzívebben az angolt, remélem, a közeljövőben le is tudom tenni a középfokú nyelvvizsgát. A Boronkay György középiskolába jelentkeztem, az angol gimnáziumi évfolyamba úgy látszik felvettek, onnan pedig a két tannyelvű szakon szeretném folytatni.
És aztán? Mi leszel, ha nagy leszel?
Sokáig orvos akartam lenni, aztán kiderült, hogy nem nagyon bírom a vért látni. Mégis ennek a hivatásnak a közelében szeretnék maradni, és nem fizikailag, hanem inkább lelkileg szeretnék segíteni. Pszichológusnak készülök, méghozzá gyermekpszichológusnak. Gondolom, sok beteg gyerek szorul segítségre.
Emlékeim szerint tehetségesen rajzoltál is. Hogy állsz a rajzzal manapság?
Csak ritkán művelem, ha kedvem van, karácsonyra, és hasonló alkalmakkor még szívesen adok ajándékba a rajzaimból.
No és a kick-box? Ez vajon honnan jött? Milyen sportág ez?
Mint a neve is mutatja, olyan, mint a boksz, csak itt a lábat is használják. Veresegyházra járok a Black & Gold Angels sportegyesületbe. Most ugyan szüneteltetnem kell a sportot, mert meg kell várnom, amíg a fogszabályzómat leveszik. 5 éves koromban vittek el az első edzésre, 7-8 éves koromtól folyamatosan nyertem meg a korosztályos területi versenyeket. Komoly vizsgákat kellett tennünk, hogy egyáltalán versenyezhessünk: teszteltek bennünket elméletből, technikából és erőnlétből is.
Engem érdekel mégis: miért pont ezt a sportot választottad?
Mert itt csak magamra számíthatok. Erős szeretnék lenni. Figyelnem is kell, nem élhetek vissza azzal, hogy ezt tudom.
Mivel telik a szabadidőd? Mivel foglalkozol legszívesebben? Jut idő másra is, mint a tanulásra és a sportra?
Tanulásra elég naponta egy óra, igaz, felvételi idején másfél óra is volt ez az idő. Szívesen töltöm az időmet legkedvesebb barátnőmmel, Dózsa Imolával, és van három kutyám is: Vidra, Dzsoni és Domonkos. Szeretem az izgalmas könyveket, és a jó gyors zenét is szívesen hallgatom.
Milyennek képzeled az életedet úgy húsz év múlva? Mit fog csinálni az akkor 30 év körüli Eperke?
Nagyon remélem, hogy azt a foglalkozást űzöm majd, amit elterveztem. Talán lesz egy rendelőm, ahol fogadhatom a rászoruló gyerekeket, és lesznek már sajátjaim is. Szeretnék egy külön lakást, mindezt itt Kismaros közelében, hogy a család mellett legyek.
Kedves Eperke, így legyen! További jó tanulást és sportsikereket kívánunk az olvasók nevében!
Kapcsolódó:
– A tudás nagy kincs?
