Mint egy falat kenyér

0
165
A nagymarosi Fő tér – Fotók: Kovács Gabriella
Nagymaros, Király utca – Fotók: Kovács Gabriella

 

Nagymaros olyan. Meg lehet lenni kenyér nélkül, de nem érdemes. Friss, jóízű, bár van szárazabb, keményebb, kérges része is. Minden településnek van kétféle arca – mesélhetnék a homokzsákokról, melyek halmokban álltak sokáig, vagy a sorsára hagyott ipari ingatlanokról, roskadozó házakról, de most nem ezt teszem.

Autót mosattam, és családi autó lévén, bő másfél órás program ez a vállalkozónak – én meg örülök, hogy látom a kocsi színét, sőt a kárpitét is ismét… Szóval lett másfél órám Nagymaroson egy féléves babakocsissal… Na jó, induljunk útnak, de most ne a szokásos Duna-part fel-alá legyen csak, hanem erre-arra kanyarodjunk.

Talán az őszi napfény utolsó simogató bársonyossága tette, vagy a cappuccino amit útközben elkortyoltam, vagy a szabadság édes mámora (micsoda luxus hétköznap délben bóklászni kötöttségek nélkül!) – mindenesetre nekiiramodtunk a csimotával és szeltük az utcákat édes kettesben.

Még illatoztak a rózsák, a vadszőlő belevörösödött az őszbe, és talán csak a madarak csiripelése hiányzott. Ropogtak a falevelek lépteim alatt, szinte felolvadtak a színek, mint a csokoládé. Az utolsó ilyen langymeleg nap…

Lenyűgözött. Nem számítottam arra, hogy szép lesz az egész, hogy bája van egy rézkilincsnek, egy kapunak, egy fasornak. Hogy az emberek előre köszönnek, mi több, visszamosolyognak.

És ez úgy hiányzik, mint egy falat kenyér.

Kovács Gabriella

A nagymarosi Duna-part – Fotó: Kovács Gabriella A nagymarosi Duna-part – Fotó: Kovács GabriellaA nagymarosi Duna-part – Fotó: Kovács GabriellaA nagymarosi Duna-part – Fotó: Kovács Gabriella
A nagymarosi Fő tér – Fotó: Kovács GabriellaA nagymarosi Duna-part – Fotó: Kovács Gabriella