A kismarosi gitáros misék: Múlt – Jelen – Jövő
I. Énekelni
Kell valaki mindenkinek. Aki megértő és nem kritizál. Elfogad olyannak, amilyen vagyok – feltétel nélkül. Olyan valaki, aki ott van velünk minden pillanatban, mert a szívünkben lakozik. Szeret minket és soha cserben nem hagy. Támaszunk és vigaszunk. Vágyunk a vele való találkozásra – micsoda boldogság, amikor ez bekövetkezik. Jézus. Akiben hinni szabadság. Akiről ezer és ezer dal született, melyek dicsérik őt szüntelen. Milyenek ezek a dalok? Miért jó Róla, Hozzá énekelni?
II. Jó úton
Manapság nem feltétlenül sikk templomba járni – gyerekekkel pedig mintha nem is mindig nézik jó szemmel, hiszen hangosak, fészkelődnek, nem figyelnek, netalán alszanak… De ha sikerül a szülők kitartásával és a közösség segítségével „elvarázsolni” a gyerekeket, ha fogékonnyá válnak a zenés imák iránt, olyan élménnyel gazdagszik az egész család, mely iránymutatóvá válhat és remélhetőleg egy életre szól. Lehet trendinek lenni a pubban, a clubban, de a felszínes dolgokon túl is kell valami.
III. História
„Megzengették úgy a templomot 3 éve, amikor Sándor atyának énekelték fel CD-re kedvenc gitáros énekeit – …tele volt a templom énekesekkel és zenészekkel.”
Hoffman Ildikó
De eddig a pillanatig volt egy s más, ami nélkül nem juthatott volna el idáig a közösség.
Sándor atya így élte meg az első szerveződéseket:
“Börzsönyligeten volt nyaralója egy fogtechnikusnak… Volt neki egy lánya, Julcsi, és hozzá járt ki udvarolni egy budapesti fiatalember. Arról a Sillye Jenőről van szó, aki azóta már jól ismert dalszerző, és aki nagyon sok ifjúsági dalt komponált. Jenő még abban az évben, hogy idekerültem (1970 !!!), eljött hozzám. Azt kérte, szeretné, ha egy-két dalát eljátszhatná, elimádkozhatná a templomban. Először kicsit tartottam a dologtól, hogy mégis mi lesz belőle, de azt mondtam neki: Jó, Jenő, de először itt előttem… Így is történt, egy szál gitárral a kezében elénekelte néhány dalát. Egészen elfogadható imádságokról volt szó. Láttam, hogy a dalai őszinték és, hogy tényleg az Úristen szeretetéből fakadnak. Ezért aztán az egyik vasárnapi litánia után bemutattam őt a híveknek. Kedves Testvérek, jött hozzánk egy fiatalember, aki a saját szavaival szeretne imádkozni, hallgassuk meg őt! – mondtam. Elsőre azért nem egy szentmisére gondoltam, mert a litániára mégis csak kevesebben jártak, ráadásul többnyire a legjámborabb emberek, akik hamarább elfogadják az ilyesmit… A litánián aztán meghallgatták, még talán meg is tapsolták.
Később már egy-két misén is engedtem énekelni. Egyre többször volt ilyen alkalom, én pedig azt vettem észre, hogy amikor a Jenőék gitároznak – akkor már nem egyedül énekelt, hanem a testvéreivel –, egyre többen vannak a templomban. Az év vége felé, decemberben már nem csak Kismarosról, de Nagymarosról is jöttek a gitáros misékre. Én ennek nagyon örültem, de akkor még semmi különösebbre nem gondoltam. Azt mondtam magamban: Ezek a gyerekek Istent szeretik, hadd énekeljenek!… Aztán az egyre nagyobb érdeklődés oda vezetett, hogy kitaláltuk: már ne csak a misén legyen éneklés, hanem szervezzünk ifjúsági találkozót, ahova elhívjuk a nagymarosiakat meg a verőceieket. El is jöttek szép számmal, az énekeket megtanulták, mindenki nagyon jó érezte magát…”
(Részlet a Kilencven év a kereszt alatt című könyvből.)
[youtube url=”http://www.youtube.com/watch?v=hwn_rGdXCWY”]
IV. Gyümölcsöző imádság
A kismarosi templom gitáros miséinek zenéjét megszólaltató tagok és a templomba járók véleményét kérdeztem a misékről.
„Ebben a templomban mindig is több közösség működött párhuzamosan egymást segítve és békében. A cserkészet, kisgyermekkar, gitáros énekkar, illetve a vegyeskar párhuzamosan tarkították a közösséget és mindenki oda járt, ahová a szíve húzta. Legtöbbünk a négy társaság közül mind a négybe beletartozott… A sok közösség csendben a templom köré vonzott minket, mindegy, milyen módon. Egy íve volt annak a folyamatnak, aminek során a kis gitáros gyerekek, kisgyermekkórusos tagok felcseperedtek és egy ütős vegyeskar alakulhatott, ami aztán a komolyzenei irányba vitt minket…. mi örülünk, hogy annyi kapacitásunk van, hogy heti rendszerességgel összerántsunk annyi fiatalt, hogy a gitáros működhessen. Minket jelenleg ez fog össze, zene, imádság, szolgálat ez, sőt annál sokkal több. A gyerekek önszántukból jönnek a gitáros próbára, majd a misére énekelni, mert nagyon szeretik, sokan az anyatejjel szívták magukba. Őszintén megörültünk Nekik, mert akkor éreztük először, hogy a munkánk a kicsik felé is gyümölcsöző, sőt, lesz utánpótlásunk végre! Lényeg, hogy jönnek és énekelnek. Mi is így kezdtük.”
Szalay Zsófia, gitáros énekkar tag
“A szentmisén való gitáros közreműködés számomra elsősorban szolgálat. Én aránylag későn kaptam a Jóistentől a meghívást erre a szolgálatra, de az első pillanattól kezdve magával ragadott. Ugyanakkor minden egyes szentmise egyben egy örömforrás: a Jóistennel lehetek, de egyben barátaimmal is, a közösséggel együtt. Öröm, ha begyakorlunk és elénekelük egy-egy régről előszedett dalt, vagy ha egy új dalt tanulunk. Öröm, ha belépve a templomba, látom a tömött padsorokat, öröm hallani az éneklő híveket. Öröm látni a fiatal családokat gyermekeikkel, öröm énekelni, zenélni – szolgálni. Ezt az Istentől kapott örömöt szeretnénk kiterjeszteni, továbbadni a hangunk, hangszereink segítségével.”
Mikes Zsolt, gitáros énekkar tag
A kétféle zenei megközelítés – a hagyományos orgonás és az újabb gitáros – a kismarosi misék sokszínűségét adja, amit a közösség segítségével meg lehet, sőt meg kell tartani.
„Különösen Kismaroson, a nagymarosi ifjúsági találkozók bölcsőjében, ahol a gitáros mise nem elsősorban romantikus nosztalgia, hanem több évtizedes közösség- és énekkarépítő erő. a korábbi gyerekkórus, a vegyeskar, a gitáros énekkar egymást kiegészítve, egymásra épülve működött sikeresen, magas színvonalon, hosszú éveken át. Szolgálta az egyházközséget, teremtett élő közösséget.”
Rétiné Szalai Rita
[youtube url=”http://www.youtube.com/watch?v=3vyOVihucWA”]
Mindig felmerül, hogy „hogyan gazdagodjon hitben, hogy tegye vonzóvá a templomot (beleértve a plébánia/egyházközösség egész életét) a gyerekekek, a fiatalok, a keresők, az esetleg korábban gyakorló, de mára eltávolodott hívek számára” az egyház.
Folly-Ritvay Zoltán
V. Megtartani
A zene mindig is vonzotta és vonzza a fiatalabb generációt. Megtartó erővel bír, sőt közösségépítésre is kiválóan alkalmas. Milyen lesz a jövője a miséknek, az együtt énekléseknek?
“Úgy érzem, hogy azzal, hogy valami nemrég megmozdult, kimondottan gyermekmiséket tartunk, jó irányba halad egyházközségünk. Ehhez igyekszünk hozzájárulni szolgálatunkkal. Bíztatunk mindenkit, hogy hozza gyermekeit a gyermekmisékre! Jó látni, hogy néhány gyermek az utóbbi időben most már rendszeresen beül közénk énekelni. Szeretnénk, ha minél többen jönnének, ha kis csapatunk gyarapodna ezáltal. Így a majdani “utánpótlás” is biztosítva lenne.”
Mikes Zsolt, gitáros énekkar tag
Sok szeretettel várja a részt venni vágyókat a kismarosi közösség minden második vasárnap reggel 8 órától gyermekmisékre, illetve 11 órától a gitáros misékre.
Kovács Gabriella
Fotók: Aradi Szilveszter
