Az idén nem panaszkodhatunk, bőséges volt a termés, szemben a tavalyival. Úgyhogy a hosszú téli esték most kopácsolással telnek, hogy az ünnepre jól zárható dobozban rendelkezésre álljon a finom csemege. Ugyanis karácsonyi időszakban fogy a legtöbb dió, de fagyasztóban is tárolható akár egészben, akár darálva.
A dió A-, B1-, B2-, és C-vitamint, és kiemelkedő mennyiségű káliumot, foszfort, és kalciumot tartalmaz, emellett nátrium és más fémek is találhatók benne, sőt antioxidánsokat és E-vitamint is nyerhet belőle, aki rendszeresen fogyasztja. Véd a szívbetegségek ellen, óvja az idegrendszert és a koncentrációban is segít. Szellemi munkát végzőknek kifejezetten ajánlott!
De nem csak a diótermés áldásos! A termések zöld héja, és fa levelei, C-vitamint és illóolajat tartalmaznak. Leveléből készíthetünk főzetet, mely vértisztító hatású, csökkenti a magas vérnyomást, és a vércukorszintet, jó gyomor és bélfertőtlenítő. A levél barna festékanyagot is tartalmaz, ápolja hajunkat is, mely csillogóbb és egészségesebb lesz tőle.
Se szeri, se száma a dióból készült süteményeknek, kalácsoknak, tésztaféléknek. Most olyan recepteket is válogattam, amelyek egyrészt igen ritkák, még ki sem próbáltam őket, úgy kaptam innen-onnan őket. Ilyen például a
Diótej: 1 l víz, 10 dkg dió, 1-2 kanál méz, összekeverjük, majd leszűrjük, reggel 1 pohárral igyunk(gyenge gyomrúak, gyerekek 1/2 pohárral)
Dióleves: 5 dkg darált dió, 2 tyúkhúsleveskocka,2 dl tejszín, 5 dkg cérnametélt, 1 csapott evőkanál liszt, 1/2 csokor petrezselyemzöld, só, törött bors. A húsleveskockákat 1 liter vízzel felforraljuk, beleszórjuk a diót, meghintjük borssal, s néhány percig főzzük. A tejszínt simára keverjük 2 kanál vízzel és a liszttel, és kislángon, kevergetve, belecsurgatjuk a levesbe. Hozzátesszük az apróra vagdalt petrezselyemzöldet. Ha az egész felforrt, a lángot elzárjuk, tíz percig lefedve állni hagyjuk. Külön edényben megfőzzük az apróra tördelt cérnametéltet sós vízben. Leszűrjük, majd a leveshez adjuk. (Zita gyűjtése)
Nem maradhatnak ki azonban a házi kedvencek a felsorolásból. Például nagymamám sütije – szerintem nem sok háziasszony receptkönyvéből hiányzik, de hátha – a
Vaníliás kifli: hozzávalók 28 dkg vaj, 14 dkg cukor, 14 dkg dió, 35 dkg liszt, egy egész tojás. Gyorsan kell vele dolgozni, a vajat kikeverjük a tojással és a cukorral, belegyúrjuk a lisztet és a diót, majd pici kifliket formázunk belőle. Világosra sütjük, majd azon forrón vaníliás porcukorban meghempergetjük. Sokáig eláll.
Péter kedvence: ha családi összejövetel van, anyám mindig ezzel rukkol ki. Van gesztenyés változata is, de Péter miatt – aki más süteményt meg sem eszik – a diós a favorit. Rém egyszerű: a darált diót összegyúrjuk ízlés szerint porcukorral, rummal és annyi puha vajjal, hogy jól formázható legyen. Golyókat gömbölyítünk belőle, majd kakaóba forgatva mignonpapírban tesszük a tálra.
Micsoda illatokat szippanthatunk ilyenkor a lakásban! Ekkor veszem elő a karácsonyi lemezeimet is, azokat hallgatom sütés közben.
Minden kedves olvasómnak nagyon meghitt karácsonyi készülődést kívánok!
Marosi Málna
Fotó: Balogh András
