Bravó Baranyai Balázs!

0
95

Baranyai Balázs a 2014. évi Vilcsek Gyula-díj kitüntetettje. Mosolygós, halk szavú fiú vehette át az idei elismerést. Balázs a díjjal együtt járó oklevél tanúsága szerint segítőkész, megbízható fiatalember, akinek a matematika az egyik kedvence és komolyan készül a programozói pályára. Balázs Nagymaroson él, de ide jár iskolába. Édesanyja és nagyszülei kismarosiak, de hogy a kedves olvasó is be tudja azonosítani, a Bartos családról van szó.

foto

– Gratulálok Balázs! Eddig mindenkinek föltettem a kérdést, így most neked is: meglepett-e, hogy te kaptad a kitüntetést?

– Bizony meg. Nagyon elcsodálkoztam, mert az utóbbi időkben nem vagyok éppen tanulás szempontjából a legjobb formában. Matematika versenyen azért persze elindultam, és végül – az osztályból egyedüliként – felvettek a Boronkay programozó szakára. Mellette sokat sportolok is, gondolom, ilyenkor az is számít. Azért tudnék nevet mondani, aki megérdemelte volna még a kitüntetést. A díjjal pénzjutalom is járt, apukám megígérte, hogy hamarosan lesz bankkártyám, akkor ez ott kamatozhat.

20140522_152957

– Ezek szerint a matematika a kedvenc.

– Szeretem a matematikát, de érdekel az irodalom és a történelem is.

– A szépirodalmat kedveled vagy a tudományos tárgyú történelmi írásokat?

– Inkább azokat a történelmi témájú könyveket lapozgatom szívesen, amelyek  a  II. Világháborút, és az azt követő időszakot dolgozzák fel. Pontosabban szólva azokat, amelyek a valóságot mutatják meg. Néha elgondolkozom azon, hogy igaz-e a történet, vagy sem. Azt vettem észre, hogy minél többet olvasok, annál többet kell elgondolkodnom ilyesmin.

– Ebből nekem úgy tűnik, hogy izgat a politika is…

– A politika most nem érdekel túlzottan. Azt tudom, hogy négy év múlva már én is szavazhatok, de addig annyi minden változhat még.

20140522_152846

– És honnan jött a programozás?

– Nagyon korán kezdtem a számítógépekkel foglalkozni. Az osztálytársam bátyjánál láttam először gépet és már hat évesen érdekelt a használata. Elsősorban természetesen a játékok, de ahogy kezdtem jobban megismerni a működését, és a különféle programokat, egyre inkább úgy éreztem, hogy ezt szeretném csinálni felnőtt koromban is. Ezért is mentem a Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnáziumba Vácra. De nagyon sokat tanultam erről a dologról itt, a kismarosi iskolában is.

– Örömmel fedeztem fel azt, hogy intenzíven sportolsz is.

– Két sportot űzök. A verőcei sportklubban futballozok, hetente 2-3-szor van edzés, rendszeresen meccsek is vannak. Herbert László az edzőm, ketten vagyunk a csapatban innen Kismarosról. Nem tervezem ugyan, hogy profi játékos leszek, de a mozgásra szükségem van. A foci mellett aikidózok Nagymaroson.  Sugár László vezetése alatt eljutottam a 7-8 kyuig, ezt a sportot negyedikes koromban kezdtem. Először az önvédelem volt a cél, de ma már inkább a lazítás, és a mozgás öröméért aikidózok.

20140522_153000

– Ennyi elfoglaltság után van-e még időd valamire?

– A szabadidőmet a barátaimmal töltöm. Itt Kismaroson a legjobb barátom a Rudolf Peti, de ha van egy kis szabad időnk, az érdi Tenczel Danival is szívesen vagyok együtt. „Bandázunk” a faluban, időnként a Duna-parton beszélgetünk nagyokat, vagy éppen biciklire ülünk, de néha horgászni is járunk.  Szeretem a modern, pörgős zenét, semmiben  sem különbözik az életem a többiekétől.

– Mi lesz az iskolák elvégzése után?

– Érettségi után talán főiskolára vagy egyetemre megyek, most úgy látom, hogy a programozás nekem bejön. Vagy játékprogramokat fogok készíteni, vagy vírusirtókat, de lehet, hogy weblap-szerkesztéssel fogok foglalkozni. Nem tudom, ez még nagyon messze van. Egyelőre itt a május vége, mindjárt befejeződik az iskola, bár ránk még vár egy megmérettetés. Vizsgázni fogunk, én ismét azt a tantárgyat választottam, amit tavaly, angolt. Jó volt, amikor számítógépes játékokon keresztül meg tudtam magam értetni angolul, és megértettem azokat, akik ezen a nyelven vették fel  velem a kapcsolatot.

– Köszönöm a beszélgetést Balázs, és további sikereket kívánok!

Végvári Györgyi