Hetven góllal beljebb

0
219

Dávid már egészen kicsi kora óta a futballról álmodozott.  Az álma olyannyira sikerült, hogy a tudását most tovább is tudja adni a gyerekeknek, méghozzá olyan pedagógiai érzékkel, hogy az ember csak csodálkozik. Elég megnézni egy edzést, meghallgatni a játékosokat, és máris látszik: ez a fiú erre született. Praszna Dávid labdarúgó-edzőről kérdeztem a fiatal játékosokat:

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Dániel, a csapatkapitány
Fotó: Aradi Szilveszter

 

Dániel (csapatkapitány): Jó fej, minden mozdulatot megmutat, hogy hogyan csináljuk. Mindig tudjuk, ki szerepelt jól a mérkőzéseken, mert a teljesítmény alapján állítja össze a kezdő csapatot. Ha vesztésre állunk, akkor azt mondja: felejtsük el, folytassuk úgy, mintha 0:0 lenne csak az állás.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Domonkos, a kapus
Fotó: Aradi Szilveszter

 

Domonkos (kapus): Dávid  a csapat esze. Bízhatunk benne, mindent elmond, és így mindent megértünk. Azt hiszem, mindent tud a fociról.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Benedek, csatár
Fotó: Aradi Szilveszter

 

Benedek (csatár): Arra tanít, hogy az erős fizikum mellé a jó technikára is szükség van. Jó kis csapat lettünk.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Bendegúz, középhátvéd
Fotó: Aradi Szilveszter

 

Bendegúz (középhátvéd): Élvezetesek az edzések. Egyre jobbak vagyunk, sokkal jobban tudunk koncentrálni a játékra.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Gábor, jobbhátvéd
Fotó: Aradi Szilveszter

 

Gábor (jobbhátvéd): 100%-ot beletesz a munkájába. Ez meglátszik azon is, hogy rengeteget fejlődtünk. Jól érzem magam az edzéseken, elég egy szó ahhoz, hogy odafigyeljünk. Sokat számít, hogy fiatal, könnyebben tudunk vele azonosulni. Nagyon vicceseket szokott mondani.

 

A gyerekek után lássuk, hogyan is válaszolt Dávid a kérdéseimre.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Praszna Dávid, labdarúgó-edző
Fotó: Aradi Szilveszter

 

 

Mesélj magadról Dávid! Hogy kerültetek Kismarosra?

Először is szeretném megköszönni a meghívást, mint a kismarosi labdarúgó egyesület, mint a csapatom és saját nevemben. Nagyon jól esik, hogy megkerestek minket. A kismarosi történetem az 1999-2000-es évek környékén kezdődött, mikor szüleim elváltak és édesanyám és a nagyszülők úgy döntöttek, hogy Vácról ide költözzünk. A család nem is tervezi, hogy elköltözne innen valaha.

 

Ki fedezte fel, hogy jó labdarúgó lehet belőled?

A kérdés nagyon érdekes, mert kisgyermek korom óta éltem-haltam a fociért, de csak 7 évesen lettem igazolt játékos.  Az első nyári iskolai táborom alkalmával egy szintén ott táborozó csapat edzője vette észre, hogy valamit másképp csinálok, mint a többiek. A mérkőzés után elkérte a szüleim számát, és már a következő naptól a táborban is velük edzhettem. Hanusz Péter volt, aki megváltoztatta a mindennapjaimat.  Idővel aztán egyre nagyobb nevű és múltú szakemberrel dolgozhattam együtt.

 

A kismarosi iskola után hol kötöttél ki?

A 8 osztályt Kismaroson végeztem, majd Vácon folytattam a Madách Imre Gimnázium sporttagozatán.  Egy év elteltével több jól hangzó ajánlatot is kaptam, és a Ferencvárosi Torna Club mellett döntöttem. Pillanatok alatt új közegben találtam magam Budapesten, másik iskolában, ahol kiváló, az ország egész területéről összeválogatott játékosokból állt a csapat. Szerencsére gyorsan ment a beilleszkedés. Itt végeztem el a gimnáziumot, és szereztem meg a fitness -wellness ügyintéző, valamint a személyi-edző szakképesítést is.
Ezután kaptam a lehetőséget az akkori csapatomtól, hogy – a  félévben nyújtott teljesítményem jutalmául – megfinanszírozta az labdarúgó-edzői pályához szükséges D és C licensznek az árát.  Ez a  6  lépcsőből álló professzionális edzői képzés alsó két fokozata. Hallatlan előny  számomra, mert a tanfolyamot 30-40 év közötti emberekkel végeztem, ami azt jelenti, hogy 20 évvel előttük járok időben. (Dávid még csak 22 éves! a szerk.) A legfelső szintekig szeretném képezni magam.

 

Hogyan kerültél a kismarosi csapathoz edzőnek?

Óriási dolog, hogy kisgyermek koromtól kezdve azt csinálhatom, amit nagyon szeretek, még ha időnként más-más formában is. Mikor a vizsgáimra készültem, meghallottam, hogy a kismarosi U14-es korosztálynál lehetne edzősködni. Azon nyomban felkerestem Csillag Jánost, hogy szívesen vállalnám.
Aztán bemutattak a csapatnak, és utána jött a feketeleves. Az első pár alkalommal csak játszattam a srácokat, és – őszinte leszek – picit meg is ijedtem. Kiskorom óta nem szeretek veszteni, és az akkor látottak alapján szembesültem azzal, hogy a győzelem ízét egy jó ideig nem fogom érezni…Tudtam, hogy sok munka áll még előttünk. Felmértem a bajnokság statisztikáit és az ellenfél legyőzése helyett, a saját magunk legyőzését tűztem ki célul. Új értelmet adtam a játéknak.

 

Mennyire követik az elképzeléseidet a fiúk?

A csapatban rejlik egy bizonyos őserő, ezért is motivált a dolog, hogy mi sülhet majd ki ebből?!
Ez az erő az összetartás szelleme, jóban vannak egymással a srácok, ami nagyon fontos. Szerencsére eljött az én időm.  Mivel játékos-oldalról közelítettem meg a futballt, hamar felvették a ritmusomat, megszoktak, és úgy éreztem, bizonyítani szeretnének nekem. Ez nagy szerepet játszott a mára már megvalósított célok beteljesülésében.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
A csapat
Fotó: Aradi Szilveszter

 

Hogyan vagy velük megelégedve?

Velük teljes mértékben meg vagyok elégedve, óriási fejlődésen mentek át. Magammal szemben viszont felmerül a kérdés, hogy mit kellett volna másképp csinálnom. A fő cél sajnos elmaradt – bajnoki mérkőzésen nem sikerült nyernünk. Ezer dolog van mégis, amire pozitívan emlékezhetünk vissza. Mikor átvettem a csapatot, 90 góllal többet kaptak, mint amennyit rúgtak. Ezt a különbséget egy év kemény munkával sikerült 20 alá csökkenteni, ami nagyon nagy szó. A nyári edzőtáborban végre megszületett az első győzelmünk! Aztán megszereztük a bajnokságban az első pontot is. Ezen a mérkőzésen 3 ziccert hibáztunk döntetlennél, ami azt jelenti, hogy ezt a meccset simán nyernünk kellett volna. Egy szónak is száz a vége, gratulálok a csapatnak, jól dolgoztak az elmúlt egy évben.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
A kismarosi U14-es futball csapat
Fotó: Aradi Szilveszter

 

Miben kell még fejlődniük?

Fejlődniük rengeteg mindenben kell, egyénileg is, csapatban is. A játékosok technikailag és taktikailag 17-18 évesen válnak arra éretté, hogy felnőtt csapatban szerepelhessenek. Itt hátrányból indultunk, ami nem került még teljesen ledolgozásra… Nemcsak gyakorlati, hanem elméleti úton is próbálom nekik átadni a tudásomat.  Sokat beszélgetek velük külön-külön is, mert ebben a korban nagyon fontos a lelki gondviselés is. Különböző motivációs, illetve inspiráló videókat ajánlok nekik.  Nagyon sokat lehet belőlük tanulni, mint ahogy egy jó meccsből is.  A fejlődés sok gyakorlást igényel, ők már tudják, „aki hét közben firkál, az a hétvégén sem fog portrét festeni”! Ha alázatosak maradnak és kitartóak lesznek, meglesz az eredmény.

 

Tervezed-e a későbbiekben, hogy edzősködéssel fogsz foglalkozni?

Igen. Amíg aktív labdarúgó is vagyok mellette, mindenképp ezzel is szeretnék foglalkozni, kaptam Istentől valamit, amivel élnem kell. Azt a lehetőséget, hogy abból kereshetem a kenyerem, ami az életem, a FUTBALL. Bízom abban, hogy egyszer majd felnőtt csapatok kispadja előtt állhatok.

 

Hogy érezted magad ebben a szerepkörben?

Nagyon jól éreztem magam, és még egyszer köszönöm a lehetőséget, és a megteremtett körülményeket.  Köszönöm mindenkinek a bizalmát, különösen Csillag Jánosnak, Sárkány Gyulának, Pálmai Attilának, Dobos Gézának és nem utolsó sorban a szülőknek. Nagyon sok munkája van ebben a történetben ezeknek az embereknek és a gyerekeknek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Edzés közben
Fotó: Aradi Szilveszter

 

Tudjuk, és nagyon sajnáljuk, hogy lassan elköszönsz tőlünk. Hová vezet az utad?

Ha Isten is úgy akarja, Ausztriában folytatom karrieremet, először, mint játékos.  Később, ha sikerült kellőképp elsajátítanom a nyelvet, mint edző is szívesen dolgoznék. Salzburgtól nem messze, egy gyönyörű, hegyekben fekvő kisvárosba vezet az út. Már régóta vonz a külföldi élet íze. Nem mondom, hogy örökre külföld, de nagy lehetőség számomra, hogy fiatalon bejárhatom a világot. Remélem, hogy ezzel megteremthetem majd saját családom, gyermekeim számára azt a jövőt, amit a családom az én számomra is biztosított.

Köszönöm szépen a megkeresést, jóleső érzés, mikor elismerik az ember munkáját! Nagyon ideillik a kedvenc idézetem is, szívesen megosztom az olvasókkal:
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik. ” Muhammad Ali

 

Kedves Dávid! Mi meg köszönjük a rengeteg energiát, és azzal búcsúzunk, amit a gyerekek közül többen megfogalmaztak:

Sok szerencsét a további pályafutásodhoz! Szerezz sok gólt a csapatodnak!