A fény a távolit közel hozza, a közelit feltárja és odanyújtja neked. Mindig csak ad – hol kisebb, hol nagyobb mértékben. A fény lehetőséget teremt arra, hogy magányodban is boldog légy. Áthatol legsötétebb, magad előtt is titokban tartott, rejtett világaidba. A félelem távoltartója, messzire űzi a követ, mely szíved, lelked nyomja. Borútaszító, éberen őrködik vívódásaid felett és utadon elkísér, bármerre jársz. Ápol és gyógyít, akár árral, vagy árral szembe mész. Alázatra tanít leginkább, mely érzés dallammá válik, és észrevétlen dúdolod, ha nem figyelsz oda.
A fény halovány mosolyt csal arcodra, szívedbe táncot ültet. A teraszból báltermet varázsol, a sziklából kenyeret, a kopott bútor alatt porcicák lépteit körvonalazza. A nagymama ládáján a virágmintát átfesti. Madarakat, csillagokat repít az égbe… ha úgy esik a fény, libabőrzik a vizek felszínén. A fény az angyalvárás díszítőeleme. S bár ilyenkor Karácsony előtt kevesebb a fény, bár azt mondják, most születik csak igazán.
Legalábbis én így képzelem.
