Havi egy ezres a Bátrakért!
Bringával hagyják el a földrészt. Európából Ázsiába, aztán Ausztráliába végül Új-Zélandra tekerve tekeregve. Az út, nevezhetném tao-nak, is maga a cél. De nem szimpla út. Nem egyszerű Marco Polo érzés. Inkább attrakció. Logo a pólóra. Bio-kampány. Szponzor-szlogen show. „Havi egy ezres a Bátrakért! Neked forintban, nekünk kilométerben”. Mégis mi ez az egész? Boros Balázs és Fadgyas Enikő álma.
BB: Régóta az volt az álmom, hogy körbeutazzam a földet, vagy ha nem is teljesen körbe, de egy nagy utazásra vágytam. Enikő pedig még kiskorában olvasott egy cikket és látott pár képet Mongóliáról és beleszeretett a nomád népek arcába. Egyszer egy délelőtt munka közben felhívtam Enikőt, hogy eljön-e velem Mongóliába biciklivel. És igent mondott.
FE: Két óra múlva Balázs megint felhívott, hogy komolyan gondolja és én azt mondtam neki, hogy én is. Így kezdődött. Aztán elkezdtünk utazási fórumokat, blogokat nézni és végül egy Mongóliát érintő úti célt tűztünk magunk elé. Ázsián keresztül Új-Zélandig szeretnénk eljutni. Két keréken.
Biciklivel? Hosszabb út lesz.
BB: Körülbelül egy – másfél évig fog majd tartani, legalábbis úgy saccoljuk, de lehet, hogy több lesz. Havi ezer – ezerötszáz kilométert fogunk nagyjából megtenni.
Azért ehhez valóban kell bátorság. Ezt jelenti a havi egy ezres?
BB: Nem egészen. A Bátor Tábor krónikus beteg gyerekeknek és családjaiknak nyújt élményterápiás programot egész évben teljesen díjmenetesen, ahol régóta vagyok önkéntes. A programokat az Alapítványba befolyó támogatásokból finanszírozzák, amelyek lakossági és szponzori felajánlásokból erednek. Enikőnek nagyon szimpatikus volt a Bátor Tábor célkitűzése, és azt gondoltuk, hogy az utazást karitatív tevékenységgel kötjük össze.
Hogyan lehet e kettőt összekötni?
FE: Mi vállaltuk, hogy letekerünk havonta legalább ezer kilométert, az utat és az élményeket megörökítjük és a nyilvánosság elé tárjuk képekben, mozgóképben, írásban; közösségi oldalakon, médiafelületeken. A speciális felszerelésünkhöz pedig szponzorokat keresünk, amelyek a nyilvánosság miatt olyan reklámfelülethez jutnak, amely sok embert érdekel az izgalmas téma miatt. A média segítségével pedig hosszú távú elköteleződésre hívhatjuk azokat az embereket, akik hajlandóak legalább havi ezer forinttal egy nemes célt támogatni egy éven át. Nagyon elégedettek lennénk, ha 200 embert sikerülne regisztrálni.
Akkor mi a cél az út vagy a támogatás?
BB: Elsősorban az út. Önmagunk felfedezése, egymás és a világ megismerése. Kicsit kiszakadni a mindennapokból és megélni a szabadságot korlátok nélkül. Vagyis magunkért megyünk el, de szerintünk van olyan fajsúlyú ez az utazás, hogy érdemes hozzákapcsolni egy támogatásszerző kampányt. A támogatás mindenkinek jó, nemcsak annak, aki támogatva van, hanem annak is, aki ad, és nekünk is jó, mert plusz cél, amely megjelenik, amely ambicionál.
FE: A nyilvánosság miatt több mindenre felhívjuk az emberek figyelmét, a környezettudatos életmódon kívül például arra, hogy merjék megélni az álmaikat. Hogy példát mutassunk az embereknek és megmutassuk: sok kicsi sokra megy, és nemcsak a támogatás, ami ezen alapszik, hanem minden célkitűzés az életben.
Miből finanszírozzátok az utat, a támogatásokból?
BB: Nem, az a Bátor Tábornak megy közvetlenül. Saját megtakarított pénzünkből utazunk, illetve a szponzorok támogatásából, amely igazából a felszerelést jelenti; és dolgozni is lehet menni közben.
Mennyi felszereléssel keltek útra?
BB: 140 liter bringás-táska lesz a két biciklin, és amit még felkötünk, és lobog a szélben. Ketten (reméljük csak☺) 45 kilót viszünk, ebbe benne lesz az egy-két napi élelmiszer.
Enikő, hány darab fehérnemű fér ebbe bele?
FE: Három. Egy, ami rajtam van, egy, amit éppen kimostam… De lesz nálunk például egy víztisztító berendezés is, úgyhogy pocsolyában is tudok majd fogat mosni.
Teljesen nomád lesz, sátrat visztek?
BB: Igen. Ahol lehet, helyieknél alszunk, ahol nem, ott sátrazunk. A telefon és a kamera akksiját dinamóval fogjuk tölteni, amíg tekerünk, töltünk.
Mennyi idő erre felkészülni?
BB: Ezt mindenki maga dönti el, mi nyár óta szervezzük, miután a Bátor Tábor igent mondott az ötletünkre. A következő feladat a szponzorok megkeresése, a felszerelés összeállítása volt. Fizikálisan meg fel kell ülni a bringára és tekerni. Most januárban kezdődik a kampányidőszak. Ennek záróakkordja, hogy egy szép márciusi napon Budapestről útra kelünk.
Így kimondva nagyon egyszerűen hangzik. Nem féltek attól, hogy nem fogjátok bírni?
FE: Bringás túra, de nem spártai, ha nem bírjuk, akkor megállunk. Ha hátráltató tényező van, akkor megoldjuk úgy, hogy ne legyen teljesítménytúra szaga; stoppolunk, buszra-vonatra-kamionra szállunk. Időnk van bőven, a pénzünk is kitart egy ideig.
Nem tudom, lehet ezt túrának becézni, vagy inkább eltűnés a térképről. Mi az útvonal?
FE: Magyarország, Szerbia, Bulgária, Törökország, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Kína, Mongólia, Tibet, Nepál, India, Banglades, Mianmar, Laosz, Vietnám, Kambodzsa, Thaiföld, Malajzia, Indonéza, Ausztrália és Új-Zéland.
Szúnyogok, malária, ilyesmire készültök?
FE: Voltam az oltóközpontban, hogy a tervezett útvonal ismeretében milyen oltásokra lesz szükségünk, sajnos malária ellen nincs oltás. Majd helyi szúnyog riasztóval oldjuk meg.
A szüleitek nem aggódnak?
FE: De igen, de megértik és büszkék ránk.
Honnan tudjuk majd, hogy hol jártok?
FE: El kell olvasni a blogunkat, meg majd adunk interjút a Kisdunának menet közben is.
Nem lenne egyszerűbb a pénzt bankba tenni és kamatoztatni, vagy lakást meg kocsit venni?
BB: De egyszerűbb lenne, csak úgy megfosztanánk magunkat egy életre szóló élménytől. Az nem a mi utunk lenne. Mi a magunk útját járjuk.
Enikő és Balázs március 21-én indulnak a Hősök teréről. Útjukat a magunkutjan.hu blogon lehet követni.
Néder Sarolta
