De (fi) brilliáns eszköz!

0
308

„ A kiszemelt áldozat a szívéhez kap, majd eltorzult arccal a földre rogy, miközben a gonosz hacker a távolból sokk leadást programoz az áldozat beültetett defibrillátorára…” Jól ismert jelenet a mai krimik forgatókönyvéből. De lássuk csak, mennyi valóságalapja lehet egy ilyen eseménynek!

rId5

De fibrilláció!

A szívben keletkező rendkívül gyors ritmus (ún. kamrafibrilláció) megszüntetésének egyik, fő módja a defibrillátor használata. Ha a kórházi sorozatokat magunk elé idézzük: egy hatalmas gép, drótok, tenyérnyi nagyságú érintőelektródák juthatnak eszünkbe.

rId6

Szerencsére ezeket a hatalmas, helyhez kötött gépeket manapság felváltották a beültetett defibrillátorok (Implantable Cardioverter Defibrillator = ICD) melyeket a páciens mellizomtájékára ültetnek be és a kulcscsont alatti ereken levezetett elektródákon érkezik az impulzus a szív belsejébe. Így jóval kevesebb energiával, jóval hatékonyabb működést tesznek lehetővé és nem utolsósorban bárhol, bármikor segíthetnek a beteg életének megmentésében. Kifinomult eszközök lévén, kifinomult programozási lehetőséget nyújtanak, hiszen minden ember szíve/állapota egy picit más, így személyre szabható.

rId7

Ugyanezt a trendet követhetjük nyomon az EKG (elektrokardiográfia) rögzítésével kapcsolatban is, hiszen a miniatűrizálás manapság már annyira fejlett, hogy egy 24 órás szívritmus megfigyelő készüléknek (intracardiac loop recorder = IRL)sem kell nagyobbnak lenni, mint egy hagyományos pendrive-nak, sőt akár egy nagyobb injekciós tűbe is belefér. Ez a kis készülék akár 3 éven keresztül is figyeli a szívünk eseményeit, melyet annak megfelelően rögzít is és a rendelkezésünkre bocsájt.

rId8

Szív küldi szívnek!

Az internet és a beültethető szíveszközök általános elterjedésével kézenfekvő volt egy olyan rendszer kiépítése, amely lehetővé teszi, a már beültetett eszköz távoli ellenőrzését, leolvasását. A rendszer áll egy leolvasó/adattovábító egységből (monitor), egy adatfeldolgozó központból (biztonsági szerver) és egy fogadó egységből, amely lehet bármely kórházi számítógép vagy akár az orvos saját okostelefonja, ami internethozzáféréssel rendelkezik. De hogyan is működik? Egy kezdeti eszközbeolvasást követően a monitor kapcsolatot létesít az ICD-vel érzékeli azt, majd az adatokat kiolvasva továbbítja azt egy a legszigorúbb biztonsági előírásoknak megfelelő központi szervernek, amelyhez egy internetes oldalon keresztül, az arra kijelölt és hozzáféréssel rendelkező orvos elemezheti a készülék adatait, ellenőrizheti a beállításokat. És a lényeg az ellenőrzésen van! Ami annyit tesz, hogy az információ áramlása egyirányú, azaz a kezelőorvos információkat olvashat ki a beteg aktuális állapotát illetően, visszakereshet az eszköz által rögzített eseményekben, de nem programozhatja, változtathatja meg a beállításokat a készülékben. Ezekről az információkról, a monitor időről-időre, automatikusan jelentéseket készít és továbbítja azokat illetve jelentősebb esemény alkalmával (sokk-leadás, ritmuszavar) rögtön figyelmeztető jelzést képes küldeni, amit aztán az ellenőrző orvos az internetes oldalra belépve és megnyitva kielemezheti azt és ha szükség van, telefonon értesítheti a beteget.

rId9

De mire jó ez?

Ez a rendszer rengeteg előnnyel jár, hiszen a betegnek nem kell folyton ellenőrzésekre járnia, illetve jelentős esemény alkalmával az orvosa, rövid időn belül kapcsolatba tud vele lépni. Betegek, akik már használják az otthoni betegmegfigyelő rendszert, rendre beszámolnak arról, hogy mennyivel nagyobb biztonságban érzik magukat mióta tudják, hogy egy kis őrszem mindig éberen őrködik az éjjeliszekrényen.

Szerencsére a távoli eszközátprogramozás így marad a filmek fantáziavilágában és az is könnyen belátható, hogy a rendszer nem helyettesíti sem a mentőt, sem az orvosi ellátást.

rId10

Néder László