Tehetséges ember volt, és ahogy Ő fogalmazta, anyanyelve volt a tánc. A Novák Ferenc által vezetett Honvéd Táncegyüttesben táncolta el fiatal éveit, bejárta a fél világot. Aztán, amikor már vége felé járt a táncos pályafutásának, Nagymarosra költözött, az erdő mélyére. Talán remeteként élte volna az életét, ha nem jut valakinek az eszébe, hogy tudását szolgálatba lehetne állítani, írhatna koreográfiákat, taníthatná gyerekeknek, felnőtteknek a táncot.
A szíve csücske persze a magyar néptánc volt, de alkalmazkodott: segítségével a polkák, keringők is megjelentek a színpadon. És a környéken Nagymaros után Kismaroson, Zebegényben, és Verőcén is sorra alakultak a néptánccsoportok.
Maradandót, életre szóló élményt jelentettek ünnepi műsorai. Zenében, táncban mondta el, mit is gondol a magyar történelemről és a magyarságról. Szavak nélkül is értette gyerek és felnőtt egyaránt.
Élete tragikus véget ért.
Még bőven itt lehetne velünk.
Akik ismerték, sokszor fölemlegetik. Most éppen 2016. november 26-án, Kismaroson, a Marus Táncegyüttes 20. születésnapján.
Nyugodj békében Zsombori Miklós!
Fotó: Révúti Norbert
