Eger csillagai

0
2851

Ne részletes beszámolót várjon tőlem a kedves Olvasó, Szokásomhoz híven benyomásokat rögzítek csak, az aprólékos útirajzot elmondják mások: ki írásban, ki fotókban.

Azt hittem, sose lesz vége ennek a sehova-se-mehetünk állapotnak. De mint minden, ez is véget ért, és pillanatokon belül megtelt a busz, ami nem is olyan messzire  – Egerbe és környékére vitt bennünket. A nagy meleg ellenére elszántan indult neki a zömében szépkorúakból álló csapat a kirándulásnak.

Első megállónk Gyöngyöspata volt. A falu nevének hallatán a közelmúltban lezajlott tragikus események jutottak mindenkinek az eszébe. Nekem például egy mélyszegénységben tengődő település élt a lelki szemeim előtt, pedig egyáltalán nem az. Legalábbis az útmenti porták takarosak voltak, a gyönyörű gótikus templomot látva pedig igazi látványosságra csaptunk le. „A legfőbb nevezetessége a gótikus stílusú, római katolikus templom, mely lényegében az 1470-ben elnyert formáját őrzi. A templom főoltárán áll a magyarországi barokk egyházművészet egyedülálló remeke, az ún. Jessze* fája szoboregyüttes, mely a maga nemében páratlan a világon.” – írja róla a nemrégiben elhunyt Jankovics Marcell. Nagyszerű ismertetést is kaptunk, a falu volt vezetője magyarázta el nekünk, hogy Jézus családfáját hogyan és miként kell látnunk és értelmeznünk. Nagyon tetszett a templom melletti kis szobor is, amely a gyermek Szűz Máriát ábrázolja az édesanyjával.

Egy röpke látogatást tettünk a kisnánai várban, nagy előnye volt, hogy nem kellett érte magasra kaptatnunk. Érdekes filmet is láttunk arról, hogy hogyan nyerte el mai formáját.

Egerben Jadwiga Florienska, az Egri Lengyel Önkormányzat vezetője várt bennünket. Sokat megtudtunk tőle a lengyel menekültek életéről és sorsáról, akik legelőször az egri vár falai között találtak maguknak menedéket. Eger 1939 szeptembere és 1944 márciusa között 750 lengyel menekültet fogadott be, a várban volt a lengyel tiszti tábor “Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak” mondta erről Stanislaw Worcell lengyel költő.

Nagy élmény volt a minorita templom, ott is Jadwiga vezetett bennünket. Az egyik mellékoltár lengyel-magyar ereklyéket őriz: Szent Kingáét, Boldog Jolánét és Szent Hedvigét. Ez utóbbit Lengyelországból hozták hazánkba.  Az ágacskákból tákolt kis keresztekkel teletűzdelt, kokárdával ellátott babakocsihoz talán nem kell különösebb magyarázat.

Megemlékeztünk a háború alatt  Egerben működő gimnáziumról, aminek érdekessége az is volt, hogy a diákok az érettségijüket a hírneves boglári gimnáziumban tették le. A tankönyveket pedig a Tátra magas hegyei között Varsóból Budapestre indított futárok szállították. Megjegyzem, az ő történetük is megér egy”misét”, épp a napokban emlékeztek rájuk a televízióban. **

Meglátogattuk a remekül felújított Megyei Könyvtárat is, a kultúrának igazi szentélye lett ez a hely, Tőzsérné Géczi Andrea vezetésével. Nem maradtak ki Eger ikonikus turistalátványosságai sem: a törökkel viaskodó hősök szobra, a Gárdonyi szobor és a Fazola-kapu.

Este pedig Sike Tamás borász várt bennünket: kiváló vacsorával, és príma borokkal. A vacsora borismertetővel és borkóstolóval zajlott, profi módon, humorral és sok információval fűszerezve. Még a borok címkéjére is fölkaptam a fejem: külön designert alkalmaz ehhez Sike Tamás. Azonban desinger ide vagy oda, mégiscsak az volt a legfontosabb, hogy kiváló borokat kóstolhattunk. Visszük is hírét a Szépasszonyvölgynek, a Sike-pincészetnek, és jól fel is tankoltunk vörösborból éppúgy, mint a fehérből.

A vasárnapot temetőlátogatással kezdtük, friss virágokat tettünk az itt elhantolt katonák sírjára. Megható, ahogy őrzik az emléküket. Minthogy egészen megrendítő volt az is, amit Rittenbacher Ödön mesélt el nekünk,  ahogy a Lengyelországban élő család rátalált az internet segítségével az itt nyugvó Nagypapára.

Ezután a Gárdonyi-házhoz vezetett az utunk. Az „egri remete” sokunk számára okozott meglepetést. Igazi polihisztorként szinte minden érdekelte. Magánélete meglehetősen kusza volt, de regényei mind a mai napig a legtöbbet olvasott könyvek közé tartoznak. Biztosan sokan tudják, hogy a 2005-ben meghirdetett Nagy Könyv vetélkedőt éppen az Egri csillagok nyerte, nincs ember, aki ne ismerné hazánkban. Nem is állom meg, hogy bele ne tegyem ebbe a leírásba az akkor készült fotómat: a Jumurdzsákot alakító Bárdy Györgyről készült a váci rendezvényen, ahová elvittük az iskolásokat.

Noszvajon megtekintettük a kastélyt, innen felemás érzésekkel jöttünk ki. Ami talán szóra érdemes, –  legalábbis nekem – az arisztokratákat  gyermekként bemutató kiállítás. Érdekes látvány volt a felnőtt arcvonásokat gyerekruhában ábrázolva látni. Különlegesek  voltak a barlanglakások is – a történetekkel és a különös rezgésekkel együtt. Egy nehéz menet után azért fáradtan rogytunk le a gazdaház udvarára. Ott pompás friss, meleg langalló és túrós batyu várt bennünket, hideg borocskával és vízzel. Ettől aztán erőre kaptunk, és hamarosan élményekkel felpakolva indultunk hazafelé.

Klári írta: Most értünk haza az egri útról – nem kicsit elfáradva. Pedig az eddigiekhez képest mérsékeltebb programot állítottam össze! Hiába, na, az idősödés azzal is jár, hogy  hamarabb elfáradunk – és akaraterő egyre kevésbé lesz ahhoz elég, hogy többet bírjunk!

Nincs baj ezzel, ez az élet rendje. Megjegyzem, a fiatalokat is letaglózza ez a rekkenő hőség. Most direkte jól esik a hűs szobában koptatni a billentyűket, mégis alig várom, hogy útra keljünk megint – és ezzel talán nem vagyok egyedül.

Köszönjük azoknak, akik  szervezésben részt vettek, – Klárinak, Ewanak, Lajosnak, Anettnek, Jadwigának,  és jó sofőrünknek Jánosnak, hogy kimozdítottak bennünket otthonról és megszervezték a kirándulásunkat, a nagyszerű fotókat Jucusnak és Béres Jánosnak. Külön köszönöm Jánosnak és Magdinak azt is, hogy házhoz szállítottak, így nem kellett a nagy melegben bumliznom a csomagjaimmal.

Érd, Kismaros, Eger 2021.06.19-20.

A fotókat Benkő Judit és Béres János felvételeiből válogattam

 

Végvári Györgyi

*Jessze:   Dávid apja, az ő törzséből ered Jézus családfája-az alkotás lengyel fafaragók munkája

**: http://www.magas-tatra.info/2017/06/a-tatrai-futarok.html