A verőcei Forrás irodalmi kávézó és könyvesbolt megálmodójával, létrehozójával, Szerencsés Andrással beszélgettem, természetesen egy csésze gőzölgő tea mellett, s felidéztük, hogyan is kezdődött ez az egész…
Kovács Gabriella: Miként lett a kávéház ötlete?
Szerencsés András: Nos, a Forrás egy régi álom lassú ébredése. Először könyvesboltnak indult, de az önmagában életképtelen egy kis faluban, hát legyen akkor alternatív, laza művész kocsma, de mi lenne, ha könyvesbolt is lenne, hogy ne csak az ivásért térjenek be, de szervezzünk kulturális programokat is, ha már a Művelődés Házban találtunk helyet, mert ott a Dunára néző terasz egyszerűen kihagyhatatlan… Hát így jött létre immár 2 és fél éve ez az izgalmas fúzió, de a fő vonal a programszervezés lett.
K.G.: Most, hogy beugrottam fotózni, összefutottam rég nem látott egyetemi csoporttársammal, aki ráadásul nem is a bal parton lakik… Az egyik asztalnál hallottam olyan beszélgetés foszlányokat, ahol a dobolás, zenélés volt a téma… Nagy a pezsgés itt valahogy mindig.
SZ.A.: Igyekszem a bensőséges klub hangulatot megőrizni a nem erőszakos, de mégis érezhető zártkörűséggel, szerintem ezt sokan értékelik. Pont ezért túl látványos reklám kampányokat nem szoktam csinálni, az infókat főleg az email listámon keresztül küldöm szerte szét. (Aki a címlistára fel szeretne kerülni, írjon emailt a következő címre: andrasszerencses@gmail.com. A Forrás honlapján is érdemes körülnézni. K.G.)
K.G.: Miként találsz rá a meghívott vendégekre? Úgy értem sokféle program szokott lenni – személyesen ismered a meghívott művészeket, előadókat?
SZ.A.: Az előadókat általában én hívom meg. Szerencsére a kapcsolataim bőségéből még mindig potyognak az ötletek, hogy kiket kellene meghívni, illetve kapom a jó tanácsokat a programok témájával kapcsolatban is. Eddigi legsikeresebb programunk természetesen Szamóca (Eperjes Károly) előadása volt, de hiszem, hogy sokak kedves emléke maradt a teraszon mesélő Balczó András vagy Csókay András, Czakó Gábor, Nemeshegyi Péter jezsuita atya, nem beszélve a nagy bulikról, mint pl. az Afrika est, a tavaszköszöntő máglyarakás a Duna parton, dobolás, táncolás a tűz körül és egyéb őrületek… Nagyon várom már a tavaszt, mert a kedvenc programok közé tartoznak a teraszos bulik, muzsikálások, akár előadások.
K.G.: Mi várható most így tél végén, kora tavasszal?
SZ.A.: A február még csendes lesz, de hiszem, hogy a tavaszi zsongással programjaink is meg fognak szaporodni… Egyébként minden délután 4-től vagyunk nyitva, érdemes betérni egy teára, erre-arra. Most pénteken (febr. 18.-án) Pál Pista bácsi, a híres tereskei dudás, és Juhász Zoltán népzenész előadása lesz látható, hallható. Nagyon várjuk már a tavaszt – ennek előfuvallata a Misztrál együttes három tagjának fellépése (az alapfelállással) március 5.-én. Március 19.-én pedig a már szokássá vált tavaszköszöntő máglyarakást tervezzük, szervezzük a Duna parton dobosokkal, zenészekkel – érdemes lejönni akár résztvevőként, akár csak nézelődni.
