Emlékezés Lénárd Ödön atyára születésének 100. évfordulóján, 2011. szeptember 11-én.
Élete
A piaristák kecskeméti gimnáziumában folytatta tanulmányait. 1926-ban belépett a piarista rendbe, 1931 és 1936 között teológiát, latint és történelmet tanult Budapesten, az egyetemen. 1936-ban Grősz József püspök szentelte pappá. 1937-ben Budapesten és Kecskeméten, 1938-tól a szegedi piarista gimnáziumban tanított, 1939-től igazgatóhelyettesként egészen 1945-ig. 1945-től az Actio Catholica kulturális titkára volt Budapesten, időközben egy évig (1947-ben) szociológiát tanított a rendi képzőben. Az Actio Catholica titkáraként feladatai közé tartozott az iskolák államosítása ellen indított mozgalom ügyeinek intézése.
Emiatt 1948. június 17-én letartóztatták és államellenes izgatás címén hat évi börtönre ítélték. A Gyűjtőfogházban és a váci börtönben raboskodott, ahonnét 1953. augusztus 1-jén amnesztiával szabadult. Mivel nem tette le az államesküt, nem kapott egyházi beosztást. Ezután triciklis kifutóként dolgozott az Óbudai Cipőjavító Szövetkezetnél, majd annak megszűnése után, 1961-ben vízóra-leolvasó volt. Ugyanazon évben újra letartóztatták és összeesküvés címén 7 és fél év börtönre ítélték. Márianosztrán és Sátoraljaújhelyen őrizték, ahonnét 1963-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően adminisztrátorként dolgozott. 1966-ban ismét letartóztatták és először 8, majd összes eddigi ítéletét összevonva 19 évre ítélték. 1977-ben VI. Pál pápa személyes közbenjárására engedték szabadon. 1979-től előbb Budapesten, majd 1985-től Kismaroson vezette az illegálisan alakult ciszterci nővérek közösségét.
1991-ben minden ellene hozott bírósági ítélet semmisnek nyilvánított a Legfelsőbb Bíróság. Ezt követően haláláig a katolikus papok politikai pereinek kutatásával foglalkozott.
Forrás: Wikipedia
(A leghosszabb ideig, 18 és fél évig börtönt szenvedett magyar pap. Az alábbi szöveg az 1991 május 27-i, a vádak semmisségét kimondó tárgyaláson elmondott beszédének részlete.)
“A helsinki egyezmény (1975), illetve annak honi törvénybe iktatása előtt (1976) az alkotmányban biztosított vallásszabadságon kizárólag a nyilvános és ellenőrzött templomokban, előre engedélyezetten és nyilvánosan ellenőrzötten végzett kultikus cselekményeket értették. Képviselték felénk, hogy minden, ami a megfelelő hatóság tudása és megbízása nélkül történik (tehát egy magánhelyen végzett gyónás, elmondott mise, tartott lelkigyakorlat) eleve államellenes összeesküvés.
Ezt soha nem fogadtuk el, és soha nem is tartottuk meg, már csak a józan paraszti ész alapján sem. Minden istentiszteleti cselekmény egy pozitív erkölcsi, szellemi magatartás. Az -ellenesség negatív, támadó magatartás. Az újkorban kialakult államformákkal kapcsolatosan az egyház állandóan azt az elvet képviseli, hogy egyetlen államformával mint olyannal sem áll szemben, mint ahogyan egyetlent sem privilegizál. De egyiktől sem veszi tudomásul az Isten törvényeivel való szembenállást, annál kevésbé, mert ugyancsak az újkori tapasztalatok mutatják, hogy ez hosszú távon mennyire kikezdi magát a társadalmat és az államot is. De ellenállása is mindig csak az istenakarta élet fenntartását jelenti, és nem a másik vélemény, szervezet stb. erőszakkal való megdönteni akarását.”
