Emlékezés Lénárd Ödönre

0
166
PY087037Emlékezés Lénárd Ödön atyára születésének 100. évfordulóján, 2011. szeptember 11-én.

Kedves Ismerősök, Barátaim, Szeretteim!

lenard

Most 100 éve, 1911 szeptember  11.-én született Lénárd Ödön Sch.P. atya Nyolc évvel, ezelőtt, 2003. május 23.-án szólította magához a Mennyei Atya. Ezen az évfordulón szeretettel fordulunk felé mindnyájan, akiket a magáénak tudott, akár még a földön vagyunk, akár odaát az Örök Hazában. Életének két meghatározó helyszínén emlékezünk rá megkülönböztetett szeretettel: Vácott és Kismaroson.
Vácott:           a Piarista Rend Noviciátusában volt 1926/27 évben, Kismaroson:   A Ciszterci Nővérek Monostorában élt 1977. évi szabadulásától egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig.

A megemlékezés rendje a következő:

9.00              a Piaristák Váci Templomában hálaadó szentmisét mutatnak be, főcelebráns Labancz Zsolt Sch..P. tartományfőnök
10.00 -10.20    átvonulás a Váci Börtön épületéhez
10.30           A Tartományfőnök megáldja a börtönépület falán elhelyezett emléktáblát Lénárd Ödön: “A Láng küldetése” című verse, ami az MZ Osztályon született.
Himnusz
Ezt követi a temetőlátogatás Lénárd Ödön sírjánál a Ciszterci Nővérek Kismarosi Monostor temetőjében.
12.15             Virág elhelyezése, gyertyagyújtás
Megemlékezést és imádságot mond Dr. Kállay Emil piarista atya
A Ciszterci Nővérek eléneklik a “Jézus majd gondolj rám, ha a Te országod eljön” kezdetű Taize-i éneket.

Szeretettel: Tímár Ágnes

Élete

Lénárd Ödön (Budapest, 1911. szeptember 11. ? Kismaros, 2003. május 23.) piarista szerzetes, a kommunista hatalommal való szembenállása miatt három koncepciós perben is elítélték.

A piaristák kecskeméti gimnáziumában folytatta tanulmányait. 1926-ban belépett a piarista rendbe, 1931 és 1936 között teológiát, latint és történelmet tanult Budapesten, az egyetemen. 1936-ban Grősz József püspök szentelte pappá. 1937-ben Budapesten és Kecskeméten, 1938-tól a szegedi piarista gimnáziumban tanított, 1939-től igazgatóhelyettesként egészen 1945-ig. 1945-től az Actio Catholica kulturális titkára volt Budapesten, időközben egy évig (1947-ben) szociológiát tanított a rendi képzőben. Az Actio Catholica titkáraként feladatai közé tartozott az iskolák államosítása ellen indított mozgalom ügyeinek intézése.

 

Emiatt 1948. június 17-én letartóztatták és államellenes izgatás címén hat évi börtönre ítélték. A Gyűjtőfogházban és a váci börtönben raboskodott, ahonnét 1953. augusztus 1-jén amnesztiával szabadult. Mivel nem tette le az államesküt, nem kapott egyházi beosztást. Ezután triciklis kifutóként dolgozott az Óbudai Cipőjavító Szövetkezetnél, majd annak megszűnése után, 1961-ben vízóra-leolvasó volt. Ugyanazon évben újra letartóztatták és összeesküvés címén 7 és fél év börtönre ítélték. Márianosztrán és Sátoraljaújhelyen őrizték, ahonnét 1963-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően adminisztrátorként dolgozott. 1966-ban ismét letartóztatták és először 8, majd összes eddigi ítéletét összevonva 19 évre ítélték. 1977-ben VI. Pál pápa személyes közbenjárására engedték szabadon. 1979-től előbb Budapesten, majd 1985-től Kismaroson vezette az illegálisan alakult ciszterci nővérek közösségét.

 

1991-ben minden ellene hozott bírósági ítélet semmisnek nyilvánított a Legfelsőbb Bíróság. Ezt követően haláláig a katolikus papok politikai pereinek kutatásával foglalkozott.

 

Forrás: Wikipedia

 

(A leghosszabb ideig, 18 és fél évig börtönt szenvedett magyar pap. Az alábbi szöveg az 1991 május 27-i, a vádak semmisségét kimondó tárgyaláson elmondott beszédének részlete.)


“A helsinki egyezmény (1975), illetve annak honi törvénybe iktatása előtt (1976) az alkotmányban biztosított vallásszabadságon kizárólag a nyilvános és ellenőrzött templomokban, előre engedélyezetten és nyilvánosan ellenőrzötten végzett kultikus cselekményeket értették. Képviselték felénk, hogy minden, ami a megfelelő hatóság tudása és megbízása nélkül történik (tehát egy magánhelyen végzett gyónás, elmondott mise, tartott lelkigyakorlat) eleve államellenes összeesküvés.

 

Ezt soha nem fogadtuk el, és soha nem is tartottuk meg, már csak a józan paraszti ész alapján sem. Minden istentiszteleti cselekmény egy pozitív erkölcsi, szellemi magatartás. Az -ellenesség negatív, támadó magatartás. Az újkorban kialakult államformákkal kapcsolatosan az egyház állandóan azt az elvet képviseli, hogy egyetlen államformával mint olyannal sem áll szemben, mint ahogyan egyetlent sem privilegizál. De egyiktől sem veszi tudomásul az Isten törvényeivel való szembenállást, annál kevésbé, mert ugyancsak az újkori tapasztalatok mutatják, hogy ez hosszú távon mennyire kikezdi magát a társadalmat és az államot is. De ellenállása is mindig csak az istenakarta élet fenntartását jelenti, és nem a másik vélemény, szervezet stb. erőszakkal való megdönteni akarását.”

 

Forrás: Új Ember