Mitől angol az angol? És a magyar…

0
189

image002-1
…mitől magyar? Vagy éppen mitől lesz angol a magyar? A nációkra ragasztott bélyegek, hogy az olasz temperamentumos, a svájci precíz, a francia hanyagul elegáns, a skót skót, az angol hidegvérű, a magyar büszke? csak unalomig ismételt közhelyek, tartalom nélküli légbuborékok.
…mitől magyar? Vagy éppen mitől lesz angol a magyar? A nációkra ragasztott bélyegek, hogy az olasz temperamentumos, a svájci precíz, a francia hanyagul elegáns, a skót skót, az angol hidegvérű, a magyar büszke? csak unalomig ismételt közhelyek, tartalom nélküli légbuborékok.

Rácsodálkozunk, hogy maga az Élet hogyan értelmezi, alakítja nemzeti identitásunkat, egyéni jellemünket. Magyarságunkból mit tartunk meg, mit veszítünk el, mihez ragaszkodunk görcsösen ? valójában csak egy külföldi kiköltözködés kapcsán szembesülünk ezekkel. Mennyi mindennel kell megküzdenünk akkor, amikor egy másik nép életterébe csöppenünk! Abban a pillanatban, hogy megpróbálunk berendezkedni, vagyis: lakást bérlünk, szerelőt hívunk, étteremben eszünk, orvoshoz megyünk, iskolába járunk, színházban szórakozunk, vendégeket invitálunk, ?az évszaknak megfelelően öltözködünk?? kénytelenek vagyunk beletörődni ? bizony ez egy másik világ. Az életben maradáshoz nélkülözhetetlen a beilleszkedés képessége. És valójában ebben a folyamatban nyer értelmet az is, mi tesz egy angolt angollá, és én meg mitől maradok meg most már örökre magyarnak.

image002-1
Fotó: Fekete Judit

A kiutazás előtt már rendelkeztem némi ismerettel a szigetországról, voltak angol tanítványaim, akiket magyarra tanítottam éveken át, sok mindent tanultam tőlük. Azt hittem, eget verő meglepetések azért nem érhetnek. Tévedtem. Azt is komolyan gondoltam, hogy a dolgok viszonylagossát értem és elfogadom ? de hogy a mindennapokban nagyon nehezen találni szilárdan álló viszonyítási pontokat, az kicsit megrémisztett.

Nézzük a legegyszerűbb példamondatot: Angliában sokat esik. Ezen egy ír szelíden elmosolyogna, és hozzáfűzné: ?igen, szokott esni.? A görög biztosan értetlenkedve megjegyezné: ?nem sokat ? mindig!? Olykor?olykor a briteken is eluralkodik a kétségbeesés, panaszkodnak a negyven napja tartó esőre, amire a skót humorista a tévében kerekre nyílt szemmel így reagál: ?Viccel? Életem legszebb nyara lenne!?.

A kiutazás előtt arról is voltak sejtéseim, hogy a ?ki mihez szokott? úgy vésődik belénk, mint a többezer éves kőbe dermedt fosszíliák. A hétvégét nálunk töltő skót házaspárt faggattam, hová készülnek nyárra. ?Hát Skóciába menekülünk a párizsi nyári kánikula elől? ? mivel most Franciaországban élnek. Mi meg alig várjuk, hogy 35 fokban rövid nadrágban, mezítláb főjjünk meg saját levünkben. Mindenkinek hiányzik valami!

A kiutazás előtt az ember igyekszik lélekben felkészülni: tehát ebben az országban sokszor esik az eső. És hiába mondogatom el magamban ezerszer, ettől nem megy könnyebben ennek átélése. A csodálatos zöld gyepnek ára van! A negyven napos esőzés és özönvíz nem mitikus mese ? komoly valóság. Aki elhiszi, hogy Noénak csak ezzel a pár hetes esőzéssel kellett megbirkóznia, az még tuti nem élt Agliában! Most éppen áprilisra esik ez az időszak. Pedig valami új divathullámnak hódolva egyre több ház tetejére teszik fel a szolárpaneleket, és bizonyítják be, hogy az angol nem egy borúlátó fajta ? időjárás ide vagy oda ?, ha lesz egy derüs hónap, már megérte! Mert hogy ebben az évben egy hetet leszámítva még se meleg, se napfény nem volt, ami működtette volna őket, az biztos!

Pedig az az egy hét is milyen nehezen érkezett meg! Szürke egyhangúság uralkodott, aztán március 23?án egyszerre csak 19 fok lett. Este a híradóban hatalmas betűkkel írták fel: ?nyári forróság?. És már józanul vettem tudomásul, igen, nyáron is kiegyeznék egy ilyen nappal. Elvégre Angliában vagyunk!

Az angol szellemesség sem hagyott cserben minket, az őslakosok tudomásul vették: ?most márciusban tarjuk a nyarat!?. A legmeglepőbb az egészben, hogy még igaz is lehet! És nagyon úgy tűnik, mert most április végén olyan hideg van, hogy joggal várjuk az őszt. Reggel ebben a szeptemberi hangulatban el is szavaltam gyermekeimnek az Itt van az ősz, itt van újra felejthetetlen sorait, mire Dani fiam megjegyezte, ?ezt valamilyen Sándor írta, ugye?? ? nesze neked magyar műveltség! Van miről csevegnünk! Az időjáráson kívül is!

Egy pecig se áltassuk magunkat, mi magyarok is egyfolytában a légköri viszonyokról beszélünk, akárcsak az angolok. Ráadásul tipikusan a ?semmi se jó? mentalitással. Amióta eljöttünk hazulról, egy megelégedésre való tavasz sem akadt. Vagy állandóan esett, vagy hatalmas szárazság uralkodott, vagy éppen úgy elröppent a tél és a nyár között, mintha nem is lett volna, most éppen a nyári kánikula borzasztja a kedélyeket.

Mindezek ellenére, mint egy vérbeli Noé ? kémlelem a szárazföldet. Bizony sokszor hiányzik az a ?nyamvadt magyar tavasz?! Tessék elhinni, a szeszélyességével együtt sem olyan rossz! És akár angol, akár magyar: az időjárás örökzöld téma. És az évszakok itt is megkergültek!