Ollala!!!!

0
45

Granada1

 

 

Örömmel írtam a múltkor adriai ételekről, ezért most elővettem azt a receptet, amit Granadában kóstoltunk.

Kapcsolódik a farsanghoz is, hiszen évek múlva valahogy rájöttem, hogy ezt a fánkocskát  nemcsak hogy ismerem, hanem elég gyakran sütöm is. Ugye, mondanom sem kell, hogy nagymamámtól ered, sőt, az a vaslábos, amiben sütni szoktam, dédanyám hagyatéka. Írtunk is róla már ITT.
Visszatérve Granadára, 2007-ben jártunk ott, szakmai úton, iskolákat és közösségi helyeket látogattunk.

 

 

Spanyol konyhaA város káprázatos, a havas hegyek aljában elterülő mór építészeti hagyományokat őrző hely – lásd a világhírű Alhambrát.
Külön fejezetet érdemelne, hogy miket láttunk és tapasztaltunk. Hanem most nem ez a téma. Inkább a spanyolok egyik tradicionális reggelije, a churros. Most ajánlhatnék innen-onnan recepteket, de azt szeretném leírni, amit végül megsütöttem. Az ördögpille receptje alapján készítettem, így:

Fél liter tejbe belefőzünk fél liter lisztet, majd kihűtjük a masszát. Ezután 4 egész tojást egyenként belekeverünk, egy kis sütőport, 5 dkg vajat, egy csepp sót rakunk bele. Nagyon kidolgozzuk, majd – és itt jön az, amiben különbözik a churros az ördögpillétől – tortanyomóba, vagy kilyukasztott nylonzacskóba tesszük a tésztát. Meleg, de nem túl forró olajba kb. 8-10 centiméteres, mintegy ceruza-vastagságú rudacskákat nyomunk, amit egyszerű ollóval vágunk megfelelő méretűre. Először lefedve sütjük, és ha szép pirosak, papírszalvétára téve hagyjuk, hogy a felesleges olaj felitatódjon. Megforgathatjuk őket fahéjas porcukorban is. Forró, híg csokoládékrémbe mártogatva fogyasztjuk.

1494_7234_churros250
Kép: mindmegette.hu

Ezt úgy csinálom, hogy vízgőz fölött csokoládét olvasztok, majd tejszínnel folytonos keverés mellett a kívánt sűrűségűre felhígítom.
Azt nem mondom, hogy gyakran sütöm, mert még az elolvasásától is hízik az ember néhány kilót, de azért gyerekzsúron például nagy sikert arattam vele.
Granadában Juan vitt el bennünket direkt azért egy kávéházba, hogy haza ne jöjjünk úgy, hogy nem kóstoltuk meg az ő reggelijüket.  Csak azt nem értem, miért kellett nekem ahhoz több év, hogy megfejtsem a sütemény titkát.
Most van a szezonja, lássatok neki a hétvégén!

Marosi Málna

Fotó: Néder Katalin