Nem véletlenül vetődik az ember arra a tájékra, ahol él. Véletlennek mondhatnám, hogy itt élek, mégsem lehet az. Látom a környék mindkét arcát – a fejlődni akarót (de nem mindig tudót), valamint a kissé regresszív, természet adta, tájba illeszkedőt, kapaszkodót. Kinek mi jön be. Kényes egyensúly, nagyobbvárosi emberek örömmel állapítják meg, mennyire más, mennyire… jaj de jó! Már ha erre támad kedvük kirándulni, esetleg nyaralni, telelni.
A minap volt egy kis időm – egy nap nyaralást nyertem kályhaátépítésünk kapcsán, és kapva kaptam a “Nyaralj ahol élsz!” mozgalom jelszavával. A Csergő vendégházba költöztem három fiókámmal. A képek voltaképpen magukért beszélnek, és ha csak egy napig is, de nem a mindennapi teendők fejfájása kínzott, hanem átjárót találtam máshová. Kicsit újra a táj részévé, mindenesetre megfigyelőjévé válhattam.
Ja, és ha lehet, a még élőket ne vágjuk ki. Mármint a fákat.
Ja, és itt pedig ültetnek, szerencsére. Mármint fákat.
A közterületi – vagy magánbirtokon – álló fák kivágását jogszabályok és helyi rendeletek kezelik, jegyzői engedélyhez kötöttek, és a jogalkotói szándék szerint nem járhat a fakivágás a zöldterület csökkenésével. A gyakorlatban azonban nagyon sok esetben – városi és falusi környezetben egyaránt – a kivágott fák pótlására telepített csemeték nem élveznek olyan védelmet, melyet megérdemelnének. A kivágás hivatalos oka leggyakrabban a fa egészségi állapotának megromlása, illetve a viharos időben feltételezhető balesetveszély, vagy jelentős anyagi kár keletkezésének lehetősége.
Kapcsolódó:
– Zöldmisszió
– A Csergő vendégház honlapja
